| Molnár Jolán Advent Odakint ég lobog, kékje szintjét éppen csak súrolják fenn a cinkék. Hanyatlóban zenitjén a ború, éjszakáján Advent gyújt koszorút. Gyertyaillat árad estelente, a fagy kését kissé késve fente, és az álom valósággá ájul, egy varázsütésre félhomály hull... |
Következő